Portré

Élet a Vasvári után
beszélgetés Bacskai Anitával, volt újságíró diákunkkal

Egyik péntek este hosszú idők után újra lehetőségem nyílt beszélgetni az általam Huánitának keresztelt ifjú hölggyel, akivel itt, a Vasvári falain belül és kívül váltunk barátokká. Valahogy mindig is kicsit "nővéremként" tekintettem rá, hiszen a sok beszélgetés során kiderült, egy hullámhosszon vagyunk, s a suliban is ellátott hasznos tanácsokkal, így valamilyen szinten formálta ő is gondolataimat. Anita tavaly ballagott tőlünk, s az egykori kíváncsiskodás és félelmek a továbbtanulással kapcsolatban mára már csak kopott emlékek.

Lássuk, hogyan éli mindennapjait egy vidéki lány Pest nyüzsgő utcáin, és milyen is egyetemistának lenni az ELTÉ-n!

Anita: "- Pest nagyon király! Megtaláltam a helyem. :) Vannak tök jó fej új barátaim, akik egyben csoporttársaim is. Nagyon jól kijövünk egymással, rendszeresen szervezünk közös programokat is suli után. Most tudtam le a vizsgáimat, minden tárgyam meglett, és 4.1 lett az átlagom. Az elején voltak nehézségek a koliban is, meghát a BME-s fiúk sem kímélik a lányok szívét... ( :D )"

Zsá: "- Hogyan telnek a sulinapok? Tanárok, suli, hogy tetszik?"

Anita: "- A sulit szeretem, jók a tantárgyak, érdekesek. Komolyan. A tanárokkal sincsen semmi baj, 11 tárgyból csupán 2 olyan tanárom volt, akikkel nem lehetett kijönni, de az egyik csak negyedévet tanított, szóval nem volt annyira vészes a helyzet. Dolgozni is elkezdtem, de abba is hagytam. Pénztáros voltam, de nem bírtam ép idegekkel azt a nyüzsgést, ami ott volt. Senkinek nem kívánom."

Új célok
Anita mindig is csodálatra méltatott. Amikor még nem ismertem és csak félve néztem a folyosókon, folyton az járt a fejemben, hogy milyen erős, kitartó nő benyomását kelti. S nem csak kelti, de valójában is az, mindamellett kiderült róla az évek során, hogy tele van szeretettel, jóakarattal és tiszta érzésekkel.

Anita: "- Én idén is jelentkezem. :) Úgy érzem, nekem kevés ez a szak. Mármint szeretem, de nem veszi el annyi időmet, hogy ne tudnék mellette mást is tanulni. Úgyhogy beadom a jelentkezésem a Pető András Mozgássérültek Nevelőintézetébe. Rájöttem, hogy találnom kell valamit, amitől úgy érzem, csinálok valami olyat, amire büszke lehetek és segíthetek vele közben másokon. Konduktor szakra fogok jelentkezni, és ha minden jól megy és felvesznek, akkor mozgássérült gyerekekkel fogok foglalkozni. Viszem a két szakot együtt, így egyszerre két helyen kell majd bizonyítanom. Kemény lesz, de én bevállalom!"

Természetesen nem tagadtuk meg magunkat, megint pletykázgattunk kicsit magunk között, sok nevetéssel és elképesztő sztorikkal tarkítva az estét. Huánitá mesélt Pest kultúrális és kikapcsolódási lehetőségeiről is. Ezek után nem kételkedem abban, hogy az egyetemista évek a legszebbek egy ember életében. :D Anita elmondta, hogy az új környezet nem változtatta meg régi kapcsolatait sem, volt osztály- és évfolyamtársakkal ugyanúgy ápolják barátságukat, ha ritkábban is.

A tanulás örömei
A mindennapi komoly tanulás mellett azonban a diákoknak lehetőségük van ismereteiket kicsit másabb irányban is kiszélesíteni:

Anita: "- Ami még szerintem érdekes, vagy legalább is én nagyon örültem neki, hogy az egyetemen a kötelező tárgyak mellett ugye te vélasztod meg, hogy mik érdekelnek és vehetsz fel szabadon választható tárgyakat, ahol nagyon érdekes dolgok vannak! Én például felvettem ilyet, hogy "Filozófia József Attila verseiben", a másik választottam pedig "A 20. század menekülési stratégiái" nevű előadássorozat, ami az MTA közreműködésével Örkény Antal (Örkény István fia!!!!!) vezetésével folyt. A második világháború és a holokauszt, valamint a zsidó menekülés volt a téma, aminek alapját az MTA kutatásai adták. De például a BTK-n van "Arab varázslás" című tárgy is. Volt egy óra, ami a "Gyűrűk ura" könyvvel és fantáziavilágával volt kapcsolatos. Abszolút olyan órákat nyitnak meg, amelyek érdeklik a fiatalokat, teljesen naprakészek. Hihetetlen választék van! :D Ezek a tárgyak fél évesek. Engem teljesen elbűvölt az egész, legfőbbképpen, hogy Örkény fia a tanárom! :D "

Anita a 30y koncertjén is járt !

És hogy vannak-e meglepetések ?!

Anita: "- Egyik nap megyek a könyvtárból kifelé, amikor leszólít egy idősebb ember. Azt hittem, valami professzor. Elkezdtünk beszélgetni először csak a suliról, aztán megkérdezte, hogy hallottam-e már a "Huszadik század menekülési stratégiái" óráról. Mondtam, hogy igen, járok is. Ekkor nekem szegezte a kérdést: lenne-e kedvem bekapcsolódni a "Délkelet-Európa" című tudományos folyóirat szerkesztésébe és írni erről az előadássorozatról egy 3-4 oldalas tanulmányt?  Kiderült, hogy ez az ember a folyóirat főszerkesztője! Nem mellesleg 12 nyelvre fordítják a folyóiratot... Nagyon meglepődtem a kérdésen, köpni-nyelni nem tudtam! Végül nem tudtam elvállalni a feladatot a vizsgáim és a tanulás miatt, amit sajnálok is. Viszont mérlegelnem kellett, hogy jó tanulmányi eredményt és ezáltal ösztöndíjat szeretnék jobban, vagy szabadidőmben újságot írni. Egyelőre az első fontosabb, de a lehetőség még mindig nyitott. :) "

Hallgatói élet
Anita a VPG-ben is tagja volt az újságszerkesztésnek, valamint ha ideje engedi, kiírja gondolatait vagy másokét olvasgatja lelki- és szellemi megtisztulás-képpen, így elég közel áll hozzá az írás művészete. S mint tudjuk, az egyetemeken virágzó hallgatói élet működik: egyetemi újsággal, külföldi ösztöndíj lehetőségekkel.

Anita: "- Mindenképp szeretnék bekerülni az egyetem vérkeringésébe, ha lehet így fogalmazni. Most azon gondolkozom, hogy jó lenne bekerülni a hallgatói önkormányzatba, viszont gondolhatod, hogy annyi ember közül komoly szavazatokra van szükség, hogy mondjuk egy küldött gyűlésbe bekerülj. Nagyon szigorúan vesznek mindent, sokat várnak el. De nem lehetetlen! "

Szabadidő, kikapcsolódás
Anita: "- A második félévre nagy terveim vannak, sulin kívül. Jön a tavasz. Elmegyünk Szentendrére várost nézni a srácokkal. A Madách Színházban lesz egy musical, az a címe, hogy "Én, József Attila" , és mivel én imádom József Attilát meg a színházat, ezért meg akarom nézni mindenképp! :D Az írók boltjában van minden héten könyvbemutató, oda is el szeretnék menni egyszer már, mert ha belegondolok, az ELTE hírnevén kívül ez vonzott még Pestre. A művészmozik, a hangulatos kávéházak, a színházak, a kiállítások, a Deák tér, a "négyeshatos"... Wááá, imádom Pestet! Főleg éjszaka. Olyan szép! Már megvannak a kedvenc utcáim is. Az a hangulat,... úristen, semmi nem adja vissza! Amúgy biztosan veszélyes is, viszont minden éjszakai járaton, buszon, villamoson, vannak biztonsági emberek, akik nézik a jegyed meg felügyelnek. Szóval az utazás nem veszélyes. Nyilván nem kell a nyolckerben "kóbinyászni" hajnalok hajnalán, meg ismeretlen fiúkkal buszmegállókból lelépni... :D Az álmom pedig egy belső kertes pesti lakás! *.* "

Azt hiszem, végszóként bátran mondhatom, hogy Anita például is szolgálhat Nektek. Ne féljetek a jövőtől, hiszen megannyi lehetőség közül választhattok kedvetekre, s mindenben megtalálható valami szépség, amiért ha teszel, akkor egy életen át tartó emléket őrizhetsz meg.

Kedves Huánitá, köszönöm a beszélgetést. :)

Szokolyi Zsófia