Történelem - diákszemmel

Vasváris diákok gondolatai a kommunizmus áldozatainak emléknapján

A gimnáziumban kiállítással emlékeztünk ( a képen a 10.A -sok)

A történelmi emléknapok akkor érik el igazán céljukat, ha rávesznek: álljunk meg egy pillanatra, hogy gondolkodjunk, töprengjünk azon, ami volt, fogalmazzunk meg kérdéseket, keressünk válaszokat. Ezt tették azok a diákok, aki pályaművet készítettek Nyíregyháza önkormányzatának felhívására.
Mit jelentett a kommunizmus Magyarországon? Milyen emlékeket őriznek a családok e korról? Hogyan tudja elképzelni egy fiatal ma, hogy mit is jelent a diktatúra? - mindezekre a kérdésekre fogalmazták meg válaszaikat a vasváris diákok az esszékben, versekben. Ezekből a művekből közlünk most részleteket itt, a Momentánban, s emlékszünk ezáltal mi is a kommunizmus áldozataira.

A pályázók és felkészítő tanáraik a díjátadón

S mert a pályázat egyúttal versengést is jelentett, nagy örömmel adunk hírt arról, hogy a mai városházi megemlékezésen és díjkiosztón Nagy Noémi második, Tukacs Imre pedig harmadik helyezést ért el , mindketten 11. D -sek .Ők felolvasták műveiket a Krúdy-teremben. De a zsűri kiemelte, és oklevéllel jutalmazta Szokolyi Zsófiát, a 12. A és Gégény Jánost a 12.D osztályból. Felkészítő tanáraik Győri Izabella és Pásku Judit tanárnők voltak.
Gratulálunk a szép eredményhez!
( A Momentán külön nagy szeretettel gratulál a sikerhez  főszerkesztőjének Szokolyi Zsófiának !)
És most következzen néhány gondolat a pályamunkákból:

Noémi is felolvasta írását a Városházán

Nagy Noémi a 11.D osztályból fiktív levelet írt egy angol barátjának, akinek megpróbálja elmagyarázni, mit is jelentett Közép-Európában a kommunizmus.

" Mi itt, Közép-Európában átéltük azt, amiről te csak olvashattál: a kommunista diktatúrát. Bár kérdéseidből kiderült, hogy keveset tudsz arról, mi is történt itt Magyarországon a második világháború után. Ugye nem haragszol, ha ebben a hosszúra nyúló levélben tartok neked egy kis történelemórát!
(...)
És hogy ez, mit jelentett?
Próbáld elképzelni, hogy a többpártrendszer teljesen megszűnik, egyetlen párt gyakorolja a hatalmat. Nincs biztonságban a tulajdonod: megkezdődik az államosítás. Nem vagy biztonságban te magad sem: hiszen a fekete autó ( az államvédelmi hatóság autója)  bárkiért eljöhetett. Egy rosszkor kimondott szó, a vallásos hitedhez való ragaszkodás vagy a nemzeti hagyományok emlegetése már elég volt a letartóztatáshoz.
Tudtad, hogy nálunk Magyarországon is voltak büntető és internálótáborok?
(...)"
  

Imre családja történetét idézte fel

Tukacs Imre (11. D) nagyapja sorsán keresztül mutatta be, mit jelentett a Rákosi-korszak egy kis szatmári falu életében.

"1945 januárjában ért haza szatmári kis falujába, ahol már benn voltak az oroszok. A falusi lakosság állatait és termelési eszközeinek jó részét elvitték. A megmaradt lovas szekerekkel a gazdáknak rendszeresen a megszálló csapatok szállításait kellett végezni fizetség nélkül. Ez mindig azzal a veszéllyel járt, hogy az oroszok elveszik a fogatot, a gazdát pedig elviszik fogolytáborba. Nagyapámat, a volt csendőrt is több alkalommal keresték, de mindig sikeresen elbújt előlük.
(...)
Nagyapám is részt vett a közéletben, politizált a Nemzeti Parasztpárt aktivistája lett majd Szatmár megyei elnökhelyettese később az újonnan alapított demokratikus rendőrség tagja.
Az 1947-ben a kommunisták hatalomra jutása után a helyzet megváltozott. Kirúgták a rendőrségtől, a családot kuláknak minősítették, hatalmas beszolgáltatásokat róttak ki rájuk. Ezt akkor is teljesíteni kellett, ha a családnak nem maradt élelem. Keserves idők voltak ezek. 
(...)
Én, aki a rendszerváltás után születtem, és korosztályom erről a korról nem sokat tud, a múlt megismeréséhez szeretnék hozzájárulni egy kis részlettel a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából. Mert véleményem szerint a „kis emberek”, az egyszerű családok történetének összessége maga a történelem. És a fiatalok számára is nagyon fontos hogy megbecsüljék a demokráciát, hogy ilyen diktatúra ne fordulhasson elő többet. "

Hétfőn Zsófi verse is bekerül a bőröndbe

Szokolyi Zsófia ( 12.A) egy elképzelt filmről írt, s így fejezte be esszéjét:

"(...) Visszajátszanám párszor a filmet. Újra és újra megnézném, csak, hogy emlékezzek, tisztelegjek, s örüljek a mának. A kornak, amiben nem kell rettegnem, amiben szabadon sétálhatok végig az úton, amelyben megölelhetem szeretteimet tudva, hogy holnap is így lesz, és ez után mindenkor.
Ahol a Terror már csak egy múzeum nevét viseli, melyben nem életem utolsó lépteit, hanem a múltba való visszalépéseket járom centiről-centire. Köszönöm, hogy élhetek, hogy így élhetek!"



Versében pedig megszemélyesítette a kommunizmust:

Szokolyi Zsófia: A nevem kommunizmus

(részlet)

Hadd mutatkozzam be:

a nevem kommunizmus.

Életem szakaszos,

forrongó ciklus.

Sztálin által születtem

Magyarország kebelén

s '56-ig uralkodtam

az emberek tetemén.

Jegyrendszer az egység.

A szükséget így mérték.

Éhínségben haltak,

kik kenyremet kérték.

Apáim mind mondták:

"nagy leszel, hatalmas".

Erőm így lett zsarnoki,

véres és borzalmas

(...)

Gégény János a tiszaháti családok sorsának felvillantásával kezdte versét, melynek végén az emlékezés fontosságára hívja fel a figyelmet.
A két verset elolvashatod hétfőn az aulában, a kiállításon!

Gégény János: Vihar

 (részlet)


Vörös vihar, vad zivatar
benne áztak dédapáim
szegény közös gúzsba kötött
földtől fosztott dédapáim

Tiszaháton akácerdő
csak azért mert nem volt párttag
nem hagyhatta egy dédapám
örökül egy nagyapámnak

De mi a vagyon amikor
fals eszmékkel hibátlannak
tettetnek egy diktatúrát
és milliók belehalnak...
(...)

 Elvonult egy rémes vihar

lehullott egy vörös csillag

némák már az ártatlanok

tegyük össze a két kezünk

nyugosznak az áldozatok

alázattal emlékezzünk.

A vasvárisok, akik hallatták hangjukat az emléknapon